Matematika témájú versek
Babits Mihály: Bolyai
Isten elménket bezárta a térbe. Szegény elménk e térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat, gyémántkorlátját még csak el sem érte. Én, boldogolván azt a madarat ki kalitjából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot, mint pókhálóból sző kötélt a rab. Új törvényekkel, túl a szűk egen, új végtelent nyitottam én eszemnek; király gyanánt, túl minden képzeten kirabolván kincsét a képtelennek nevetlek, mint Istennel osztozó, vén Euklides, rab törvényhozó. |
Ballada a szegény Epszilonról
A mátrix elzengte már dalát Sorok és oszlopokban Felhúzta álma hűs falát A maradéktag nyomban Már horkol az agg p-függvény Csak Epszilon — szegény legény -- Sápadt, elhagyott, rí szegény Kis tartománya szélén "Te jó Weierstrass atya, te Kit teremtőnkként áldunk Könyörgök, tekints le ide Segíts deltát találnunk Legyen mégoly kicsi, kecses Legyen majd' null, nem bánom A lét oly sivár és üres Ha deltám nem találom." Hiába zokog ő szegény Hogy delták nem jöhetnek Hangja zeng hervadt levelén Egy Riemann-felületnek Szigornál nincs se szív, se agy A nagy szerelmi vágyhoz Szegény kis Epszilon megfagy Enyhet csak a halál hoz. Tanulság Ha egyszer a csúf függvény szakad Viseld kis Epszilon azt bátran Párválasztás, jaj, elmarad Nincs deltád a magányban. |